Furcsa érzésem van Dávid Ibolyával kapcsolatban. Egyfelől a konzervatív liberalizmus - az MDF új iránya - üdvözlendő és kívánatos. Bár Ibolya tagadja, új irányuk igencsak távol áll az MDF eredeti, harmadik utas Németh László eszmeiségéhez köthető politizálásától - nem csoda, hogy tagság-(le-)váltás is történt, történik. 
Másfelől viszont Ibolya hitelessége finoman szólva is megkérdőjelezhető. Bár szavakban a konzervatív fordulat mellett híve, az elmúlt 4 évben tetteivel akár nyíltan, akár (jellemzőbben) burkoltan a szocik szekértolója volt. Sokszor mozdíthatta volna konzervatív irányba az ország szekerét (és gondolom arra ő sem gondolt, hogy majd ezt egyedül teszi, hiszen az egyedüli jobboldali reálpolitkai lehetőség a fidesszel kötött koalíció), de ehelyett inkább ahol tudott keresztbe tett a Fidesznek - közvetve a szocik hatalomban maradását segítette elő. Aztán ott van Ibolyánk gátlástalan hatalmi politizálása is. Lehet szépítgetni de ő bizony nem válogatott az eszközökben, amikor saját politikai fennmaradása volt a tét. Lehetne beszélni a Tisztelet Társaságáról, a kizárásokról, a szavazatvásárlásról (mert mi más lett volna Lengyel Zoltán igazolása, talán agyelszívás???), a lehallgatási ügyről, vagy éppen a mostani kampány kapcsán meglépett brutális kizárásokról.  Szóval amit mondanak az jól hangzik, de akik mondják hiteltelen megélhetési politikusok.
Olyan ez az újabban szavakban jelentkező mdf-es konzervatív liberalizmus, mint Szili Katalin belső ellenzékisége, Fletó újabb programjai, vagy éppen a Jobbik programja: üres beszéd.